Elég hülye cikk jelent meg rólunk a velvet oldalán a szülők számára.

Ismerje fel, hogy gyermeke emós

A gyerek feketére festette a haját? Ön egy ideje csak a gyerek egyik szemét látja? Ne aggódjon, nem vakult meg, csak el kell takarnia. Úgy az igazi. Az utóbbi időben szűk farmert kellett neki vásárolni, meg szegecses övet (ami valószínűleg fehér)? Viszont nem kért új pulcsit, mert bőven jó neki az Ön öreg, rövid melegítőfelsője? Ráadásul egy vagy két pirszing is bekerült a gyerek alsó ajkába? Nos, ha ezek a jegyek már adottak, és gyermeke minden nap hosszú időt tölt sminkeléssel és depressziósan bámul maga elé, már gyanakodhat, hogy elkapta őt is az emo láz.

Attól, mert a fia festi magát, még nem lesz meleg

Ezek a külső jegyek a fiúkra és a lányokra is igazak. Mivel a frizura és az öltözködés majdnem ugyanolyan a két nemnél, nehéz őket megkülönböztetni. Ráadásul mindkét nem erősen festi magát. A fiúk is csodás, hatalmas, szomorú szemeket és festett körmöket varázsolnak maguknak. De ez még nem ok az aggodalomra. Az Ön fia nem meleg. A kamaszok egyszerűen nem akarnak különbözni egymástól. Semmiben.

Nem azért beszél furcsán, hogy Önt dühítse

Az emósokra jellemző rövidítések és selypítő, nyávogó hanghordozás nem az Ön bosszantását szolgálja. Na jó, talán egy kicsit. Ez a beszédmód olyan, mintha a gyerek visszament volna néhány évet az időben. Egészen a kisgyerekkoráig. Ilyet akkor csinálunk (Ön is, én is), amikor nehezen küzdünk meg a bennünk rejlő szorongással. Természetesen, ha minél többször hallja és csinálja, a végén automatikussá válik, berögződik. De ne aggódjon. El fog múlni.

A gyerek nem perverz attól, mert önmagát fotózza

Az utóbbi időben számtalan olyan fotóval találkozott, amit a gyerek a tükör segítségével saját magáról készített? Ez sem meglepő vagy egyedi jelenség. Egózásnak hívják. A képek az internetre kellenek. Ugyanis a világháló az emós legfőbb kommunikációs eszköze.

Az öncsonkítás segélykiáltás

Ha a gyerek rengeteg karkötője mögül kicsillannak a gyógyuló hegek, vagy zsebéből kiesik egy borotvapenge, az már tényleg bajt jelez. A falcolás, vagy öncsonkítás ugyanis segélykiáltás. A gyerek testén található vágások nem feltétlenül jelentik azt, hogy meg akarna halni. Egyszerűen ezt a módot használja a szorongás levezetésére. Ilyenkor érdemes leülni végre és beszélni a gyerekkel, vagy pszichológustól kérni szakmai segítséget.

Mit tehet ilyenkor egy aggódó szülő? Próbáljon odafigyelni a gyerekére, és aktívan részt venni a mindennapjaiban. Akármennyire is nehezére esik, ne kritizálja őt külsejéért, új szokásaiért. Fogadja el, hogy nehéz helyzetben van, hogy félig gyerek még, félig világfájdalommal küszködő felnőtt, aki nem találja a helyét. A támogatás enyhíti a magányt, csökkenti az elidegenedést.